Ma úgy gondoltam, csemegézgetek pár idézetből, ezek közül a legjobbakat bemásolom.
Elsősorban a szerelemről fognak szólni. Csak megértitek..:)
Hiába szeretek,
Hiába szeretett,
Sohasem gyógyul a seb.
Jöhet új szerelem,
Ugyanazt keresem, Sugarloaf
Valahogy semmi se szebb,
Mint az a pillanat,
Amikor megragadt
Szívem a szíved falán.
Megtehetnéd - a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre. Szabó Győző Gyula
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell hogy lássad, mennyire fájsz.
A szád jutott eszembe, hogy
mennyi mindent lehetne
játszani vele.
Vagy a bátor csontok a válladon. Jónás Tamás
És aggódom, hogy érdekel-e még
Téged is az én vállam
vagy a szám vajon.
Csillagok alatt fekszik a test,
Az enyém, a tiéd, akárkié.
Könyörögnék, hogy engem szeress, Ákos
De nem ragyogsz rám már soha többé.
Ha az ember megszeret valakit... egészen soha nem gyógyulhat ki belőle. Stephen King
Nincs nagyobb kín, mint a szerelem. Mazochistáknak és kezdő önsorsrontóknak melegen ajánlom. Jobb híján.
A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart. Laurell K. Hamilton
Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.
John Lennon
Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.
A szerelmi csalódást leginkább új szerelemmel lehet pótolni, pontosan úgy, ahogyan az ember a megszökött macskát újjal pótolja. Henry Miller
A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain. Victor Hugo
Nos emberek, azt hiszem mára ennyi lenne. Majd holnap, illetve holnapután szemezgetek még. talán :]
Mert holnap pestre megyek. Csak vasárnap jövök haza.
Kezdődik az iskola. Ami...azzal jár h...csak 7végenként lehetek! :'( Szar lesz ám visszarázódni z iskolába. Sőt... Ráadásul tanulni kell majd. Most komolyan... Vagy én vagyok tényleg hülye, amit amúgy kétlek...vagy csak egyszerűen a figyelmem lankadt a tanulás felé. Mert nem megy... képtelen vagyok. Hiába ülök le és próbálok bemagolni valami szart... Semmi nem ragad meg bennem. Hihetetlen szar érzés...
Most valami bölcsességet van kedvem írni. De nem tudok témát... Meg félek, menne-e egyáltalán. Amúgy mostanában folyton azon gondolkodom... Fura mennyre igaza volt Tamynak az ex-ről szóló bejegyzésében.(tamy90.blog.hu) Hogy amiket eddig szerettünk, vagy talán csak elfogadtunk benne, idegesítővé és taszítóvá válik. Tudatosan? Nemhinném. Én viszont magamon veszek észre dolgokat...
Egy, hogy... Ha látok esélyt azért, hogy helyrerakjam amit elbasztam, akkor küzdök érte. Ha van remény... Én igyekszem. Ha viszont halottnak látom az egész dolgot, akkor nem nagyon törődök vele... Ez talán rossz szokás? nem hinném. Szerintem talán a legtöbb ember így van. Ha nincs semmi értelme küzdeni... miért tennénk? miért ne adnánk fel? aminek nincs értelme, azt nem kell erőltetni. De ha van remény... Ha vannak jelek, melyekből úgy tűnhet, ezt még éltetni lehet... Miért adjuk fel? Amíg van erőnk küzdeni, és van remény, ami éltet, addig hajrá! Ha a lehetőségekkel együtt a remény eltűnik, akkor ennyi...
Kettő, hogy... Meglepő, milyen szeszélyes, és kiszámíthatatlan vagyok. Véleményem szerint nem csak magamnak, másoknak is sűrűn tudok meglepetést okozni. Viselkedéssel meg ilyenekkel kapcsolatban. Fura, hogy teljes mértékben a hangulatom irányít. Tehát, ha éppen hót szar kedvbe vagyok, 100 hogy bárkivel képes vagyok bunkózni és összeveszni. Most hogy belegondolok... Ha szar a kedvem, mármint nem inkább azért, mer szomorú, hanem mert inkább ideges lennék... akkor őszintébb vagyok. Talán mert idegességemben az emberek pofájába merem vágni a dolgokat? valószínű. Másrészt pedig ha kicsattanó jó kedvembe vagyok, akkor még olyanokat is meg tudok tenni, engedni, beszélni, amit amúgy rendes állapotban nem. Szerencsére még nem nagyon találkoztam olyannal, aki ezt ki is használná. Vagy észrevenné ^^
Nem sokan akarnak megismerni. Vajon miért van ez? Az évek folyamán, mintha az emberek emberismerő képessége megerősödött volna. Vagy inkább a könnyen való ismerkedés tűnt el? Ki tudja... Lehet a kettő egyszerre. Az tény, hogy nagyon ritka az olyan ember, aki bárkivel jókedvűen szóba tud elegyedni, ha egy útra tereli őket a sors, hogy úgy mondjam. Meglehet, hogy ilyenkor hatalmas lehetőségeket halasztunk el. Könnyen megtörténhet, hogy mikor makacsul nem vesszük észre, az elénk tárulkozó jeleket, sokmindet halasztunk el. Akárhogy nézem, a misztikát, az ezotériát minden mögött megtalálom. Gondolkodtatok már azon, hogy ha mondjuk torokgyulladásod van, vagy fáj a torkod, akkor megtörténhet, hogy azért, mert túl sokat "nyeltél" az utóbbi időben? Túl sok sérelmet és kritikát hagytál annyiban, nyeltél le. Emiatt kialakult a torokfájás? Fura, de összefüggésbe hozható. Az érdekes az, hogy velem már megtörtént... De most komolyan. Egy időszak, mikor oltottak folyton, én pedig csak tűrtem, és hallgattam... Majd egyszercsak torokgyulladásom lett. Pont ekkor olvastam egy ilyen cikket, amiben pont ezt említették. Elgondolkodtam, és tényleg... Érdekes dolgokra vezethet rá a misztika. Érdekes meglátásokra. Én személy szerint teljesen mániákus lettem. Többnyire minden események a misztikát tulajdonítom. És sokszor jön elő az a gondolat, hogy mindennek így kell történnie...Minden okkal történik
! "Hiszen minden miértnek van mertje, és kimás, ha Fanka ne merne beleröhögni a sors szemébe!" Hát igen... Szóval amúgy a szerencsét is miszitkával alapozom. Az ékszereim is elszenvedi a hatását...^^ Ha valamit, ami rajtam van, és olyankor hirtelen leginkább rossz történik (21:21, valaki gondol rám) Akkor azt az ékszert nem nagyon veszem fel többet, mert úgy gondolom bajt hoz csak. Ha viszon valamivel kifejezetten jól alakulnak a dolgok, akkor azt megszeretem. Nem kicsit. Egy ideje azon filózok... Mivan, ha a szoba átrendezéssel elbasztuk a Feng Shui-t ?! Mert ezek a gázok hagynemondjamkivel akkor kezdődtek, mikor a szobám átrenezésével végeztünk. Illetve a másik személyben akkor tájtkezdődtek, kettőnk közt már kicsit később forrt ki...
Mert holnap pestre megyek. Csak vasárnap jövök haza.
Kezdődik az iskola. Ami...azzal jár h...csak 7végenként lehetek! :'( Szar lesz ám visszarázódni z iskolába. Sőt... Ráadásul tanulni kell majd. Most komolyan... Vagy én vagyok tényleg hülye, amit amúgy kétlek...vagy csak egyszerűen a figyelmem lankadt a tanulás felé. Mert nem megy... képtelen vagyok. Hiába ülök le és próbálok bemagolni valami szart... Semmi nem ragad meg bennem. Hihetetlen szar érzés...
Most valami bölcsességet van kedvem írni. De nem tudok témát... Meg félek, menne-e egyáltalán. Amúgy mostanában folyton azon gondolkodom... Fura mennyre igaza volt Tamynak az ex-ről szóló bejegyzésében.(tamy90.blog.hu) Hogy amiket eddig szerettünk, vagy talán csak elfogadtunk benne, idegesítővé és taszítóvá válik. Tudatosan? Nemhinném. Én viszont magamon veszek észre dolgokat...
Egy, hogy... Ha látok esélyt azért, hogy helyrerakjam amit elbasztam, akkor küzdök érte. Ha van remény... Én igyekszem. Ha viszont halottnak látom az egész dolgot, akkor nem nagyon törődök vele... Ez talán rossz szokás? nem hinném. Szerintem talán a legtöbb ember így van. Ha nincs semmi értelme küzdeni... miért tennénk? miért ne adnánk fel? aminek nincs értelme, azt nem kell erőltetni. De ha van remény... Ha vannak jelek, melyekből úgy tűnhet, ezt még éltetni lehet... Miért adjuk fel? Amíg van erőnk küzdeni, és van remény, ami éltet, addig hajrá! Ha a lehetőségekkel együtt a remény eltűnik, akkor ennyi...
Kettő, hogy... Meglepő, milyen szeszélyes, és kiszámíthatatlan vagyok. Véleményem szerint nem csak magamnak, másoknak is sűrűn tudok meglepetést okozni. Viselkedéssel meg ilyenekkel kapcsolatban. Fura, hogy teljes mértékben a hangulatom irányít. Tehát, ha éppen hót szar kedvbe vagyok, 100 hogy bárkivel képes vagyok bunkózni és összeveszni. Most hogy belegondolok... Ha szar a kedvem, mármint nem inkább azért, mer szomorú, hanem mert inkább ideges lennék... akkor őszintébb vagyok. Talán mert idegességemben az emberek pofájába merem vágni a dolgokat? valószínű. Másrészt pedig ha kicsattanó jó kedvembe vagyok, akkor még olyanokat is meg tudok tenni, engedni, beszélni, amit amúgy rendes állapotban nem. Szerencsére még nem nagyon találkoztam olyannal, aki ezt ki is használná. Vagy észrevenné ^^
Nem sokan akarnak megismerni. Vajon miért van ez? Az évek folyamán, mintha az emberek emberismerő képessége megerősödött volna. Vagy inkább a könnyen való ismerkedés tűnt el? Ki tudja... Lehet a kettő egyszerre. Az tény, hogy nagyon ritka az olyan ember, aki bárkivel jókedvűen szóba tud elegyedni, ha egy útra tereli őket a sors, hogy úgy mondjam. Meglehet, hogy ilyenkor hatalmas lehetőségeket halasztunk el. Könnyen megtörténhet, hogy mikor makacsul nem vesszük észre, az elénk tárulkozó jeleket, sokmindet halasztunk el. Akárhogy nézem, a misztikát, az ezotériát minden mögött megtalálom. Gondolkodtatok már azon, hogy ha mondjuk torokgyulladásod van, vagy fáj a torkod, akkor megtörténhet, hogy azért, mert túl sokat "nyeltél" az utóbbi időben? Túl sok sérelmet és kritikát hagytál annyiban, nyeltél le. Emiatt kialakult a torokfájás? Fura, de összefüggésbe hozható. Az érdekes az, hogy velem már megtörtént... De most komolyan. Egy időszak, mikor oltottak folyton, én pedig csak tűrtem, és hallgattam... Majd egyszercsak torokgyulladásom lett. Pont ekkor olvastam egy ilyen cikket, amiben pont ezt említették. Elgondolkodtam, és tényleg... Érdekes dolgokra vezethet rá a misztika. Érdekes meglátásokra. Én személy szerint teljesen mániákus lettem. Többnyire minden események a misztikát tulajdonítom. És sokszor jön elő az a gondolat, hogy mindennek így kell történnie...Minden okkal történik
! "Hiszen minden miértnek van mertje, és kimás, ha Fanka ne merne beleröhögni a sors szemébe!" Hát igen... Szóval amúgy a szerencsét is miszitkával alapozom. Az ékszereim is elszenvedi a hatását...^^ Ha valamit, ami rajtam van, és olyankor hirtelen leginkább rossz történik (21:21, valaki gondol rám) Akkor azt az ékszert nem nagyon veszem fel többet, mert úgy gondolom bajt hoz csak. Ha viszon valamivel kifejezetten jól alakulnak a dolgok, akkor azt megszeretem. Nem kicsit. Egy ideje azon filózok... Mivan, ha a szoba átrendezéssel elbasztuk a Feng Shui-t ?! Mert ezek a gázok hagynemondjamkivel akkor kezdődtek, mikor a szobám átrenezésével végeztünk. Illetve a másik személyben akkor tájtkezdődtek, kettőnk közt már kicsit később forrt ki...
Húúúúh. azthiszem mára befejeztem :] Bőven jött ki belőlem minden. a Kedves Olvasó kicsit jobban megismerhetett..(: Örülnék nagyon, ha valaki rászánná magát, és írna kommentet. Annak mégjobban, ha valaki olyan, aki ezt nem, vagy nem sűrűn tette még meg. :] És nagyon kérem, akkor már ne csak egy két szó legyen...valami vélemény kifejtés... köszönöm :] További jó éjszakát! És mint mondtam, legközelebb talán vasárnap leszek. Ha lesz mit írnom. Tschüß!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
R 2008.03.16. 23:37:28
Nem azt bánom hogy időt töltöttem melleted,
hanem azt hogy ilyen naív voltam és hittem neked
De még többet áldoztam fel én teérted
megpróbáltam tenni mindazt amit kérted
Mind hiába bíztam meg én benned
de még mindig hazudnék ha mondanám hogy nem
Szeretlek!
Happycsaj92 2008.04.18. 23:09:52
R 2008.05.08. 18:40:44
amúgy ismerek egy csajt, aki eléggé hasonlít rád
talán azért ilyen hozzád illő az az idézet :D
nem lenne kedved msnen dumálgatni
mert engem is érdekelnek azok a témák :D
na itt van egy, ismert idézet, és amiket hozzá írtam még
valentinnapi ajándékként is írtam...
Szeretni valakit az több mint egy érzés: azt döntés , ítélet és ígéret
Döntést hoztam: veled akarok lenni
Ítélkeztem valami felett, életben hagytam, éltesd te is
Igérem, hogy míg oldalamon vagy, te leszel az egyetlen számomra
Happycsaj92 2008.05.23. 14:46:48