Nem tudom mi van velem. Reggel felkelek, és nem ismerek magamra?! Pedig semmi okom rá. Lényegében ugyan az vagyok, aki eddig.
9:59 De valami mégis változott. Érdekes meccs ez az egész. Érzem hogy valami változott, de megmondani nem tudom. Senki nem tudná. Hiszen...csak ennyit tudok mondani, ugyan az vagyok, aki eddig, de valahol mégis más.
Amúgy érdekes álmom volt az éjjel. Valami csapat tagja voltam. Nemtudom, talán sportos, vagy más, annyira emlékszem hogy csapat. És... eleinte a tagja voltam. Aztán elegem lett. Azt hiszem abból, hogy végtelen kötöttségeim voltak, alig tudtam valamit csinálni. Mindig tőlem várt el mindent az egész csapat, még a vezető is. Kezdetben próbáltam megfelelni, és megtenni amit kérnek, hisz a csapat egymásért van. De ha megbukok, az egyész csapat bukik. És persze valahányszor nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy kéne, engem hibáztattak, hogy az egész csapatnak annyi. Ebből lett elegem. Elkezdtem rohanni. Az elején ment, és lehagytam őket, de aztán kezdtem elakadozni... Az érdekes az, hogy minden álmomban így van. Egyszerűen nem tudok futni, mintha valami visszahúzná a lábam... És csak vonszolni tudnám.
Most is ez volt. Amúgy pest volt, a lakótelep. Legalábbis merőben hasonlított rá. Mamám környékére.
Tehát a futás már nem ment. Kezdtek beérni, és folyamatosan kiabáltak, hogy miért megyek el, és maradjak itt, segítsek, kellek, satöbbi. De elküldtem őket a... Muszáj elmennem, már nem bírom. És akkor repültem... Mint általában, amikor már nem megy a futás. Felszálltam, hiszen úgysem tudnak utánam jönni. És mentem, menekültem, amilyen gyorsan csak tudtam... A házak közé, akárhova, csak ne lássanak.
Később, amikor már eltűntek, előjöttem. Tulajdonképpen egy vágyam volt: egy kicsit eltűnni a világ elől, minden ismerős elől, senki ne tudja hol, vagy hogy vagyok. Mikor a házak közül előkerültem, ott volt valaki. Az álmom szerint egy barátom. A legjobb. Nem lány volt, fura mód nem. És nem is az életben lévő barátok közül. Mégcsak a TVből se meríthette a tudatalattim, hiszen olyanra se hasonlított. Egy, a valóságból ismeretlen személy, a tudatalattimban pedig legjobb barát. Ő ott várt. A csapat tagja volt, de nem árult el. Megvárt, én pedig odamentem hozzá.
- Elment mindenki?
- El, hiszen este van. De miért csináltad?
- Ezt ne feszegessük, kérlek. Lehetne egy hatalmas kérésem?
- Számítottam rá, meg tudod hogy úgyis igent mondok...
- A legjobb barátom vagy. Ugye...el tudnál egy kis ideig...
- Hozzánk nyugodtan jöhetsz. Igyekszem úgy csinálni, hogy senki ne vegyen észre.
Arra emlékszem, hogy vele is repültünk. Illetve hogy ő is tudott. Úgy jutottunk el hozzájuk. Legközelebb pedig csak arra emlékszem, hogy már ott vagyunk, és aludni próbálunk. A saját szüleitől, és két nővérétől is próbált elrejteni. Mögötte voltam. Feküdtünk. Ha bejött valaki, mindig próbált minél jobban eltakarni a takaróval. Senki nem vett észre. Ebből is látszik, hogy álom volt, valóságban már rég észrevettek volna, hiszen mégiscsak feltűnő, hogy valaki van mögötte... De ott nem. Azért is lehetett, mert hogy úgymondjam, koncetráltam arra, hogy ne legyek látható. Szóval nem vettek észre, és aludni tértünk. Felém fordult, még egy kicsit dumáltunk, de tényleg csak pár szót, és ennyi. A következő kép reggel, de ugyan az mint este volt, hogy bejön valaki... És nem vesz észre. Aztán annyi rémlik, hogy álltunk, vagy ültünk a szobába, az ágyon, és beszélgetünk. Közben elgondolkodtam. Hogy mennyire imádom...
Egy átlagos srác volt, azthiszem még szemüveges is. Azt meg kell hagyni, nem volt ronda, de az a tipikus visszahúzódó srác. A haja jó volt, nem rövid, pont jó, tetszett. Barna volt, de világos.
Beszélgetés közben azon is kaptam magam, hogy a száját nézem... Mindenki tudja ez mit jelent. Ennyire emlékszem ilyen téren...
Aztán arra, hogy végülis észrevettek, két nővére volt, és még az anyjára emlékszem. Megmondtam, hogy csak szeretnék kicsit eltűnni a gondok elől, nem is szóltak semmit. Örömmel fogadtak.
10:46 Körülbelül ennyire emlékszem. Fura egy álom volt, és hosszú. Nem mondhatnám kuszának, csak egy kicsit. A helyszínek mindig hasonlítottak valamire. Sosem lehetetlen volt egyik se. A történés, a szálak, követhetők voltak. Egy ideje már mindig olyat álmodok, ami emlékezetes, és erős nyomokat hagy.
A múltkor megöltem az egyik tanárunkat álmomba. Amúgy...Nem vagyok morbid X.x
Volt már olyan, hogy az ofőnkkel ordítoztam, hogy nekem elegem van, nem bírom tovább, meg elmegyek ebből a suliból. És ott is elrohantam, és utánam jöttek. Illetve...mintha ilyen biztonsági szolgálat, csak gyerekekből. És azok próbáltak elkapni. Eleinte suli szerű épület volt, majd vonatszerű valami lett. >.<'
Namindegy, szóval kuszák, de mégis értelmesek az álmaim. Amúgy párbeszéd, amit a mostaniról írtam... Nem szószerint van, és lehet h talán csomó minden el se hangzott, csak úgy gondoltam így levezethetőbb az egész.
Ha végigolvastad, annak örülök. Ha kommentelnél, annak jobban örülnék...
Pápás 11:00
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sly 2008.01.22. 13:47:27
most tévedtem a blogodra.. és beleolvastam.. naon tetszik ahogy írsz, annyira őszinte.. és élvezetes olvasni...
így tovább...
asszem ide vissza fogok járni!:)
puszu
Happycsaj92 · http://happycsaj92.blog.hu 2008.01.27. 18:57:53
pussz