Helo.

Nincs mit írnom, de olyan állapotba kerültem, amikor egész normál blogbejegyzések szoktak összejönni. Igazából, van mit... csak megfogalmazni nehéz. Értitek? A fejem tele van gondolattal, repkednek, nem hagynak nyugodni, nem hagynak pihenni, csak pörög az agyam, és gondol, és gondol... de nem amolyan Micimackósan. Annál sokkal megterhelőbb módon...
Nem tudok kikapcsolni. És ilyenkor csak gyűlik minden, és csak jönnek a gondolatok, és egyik váltja a másikat, és a végére ráébredek, hogy azt sem tudom hol áll a fejem. Az összezavarodottság pedig nem jó dolgokat szül, mert olyankor az ember képes elrontani olyan dolgokat, amiknek normál módban örül, és igyekszik nem elrontani... De ha a fejben nagy a káosz, az a környezetben is káoszt szül, ami pedig a kapcsolatokban.

Magány... rossz dolog. Átéltem már párszor, mint ahogy rengetegen. Van, hogy egy ideig elviselhető, és van, akinek jól esik, de hosszú távon nem jövedelmező. Az egy dolog, hogy némely esetben igazán mazochista tüneteket produkálok, és szeretek néha padlón lenni, de hosszú távon... köszönöm, nem kérek belőle.
Igazából most nem vagyok annyira magányos, mint régen voltam, és természetesen boldog vagyok emiatt, csak néha, rámtör az érzés... mikor szörnyen messze vagyok valaki olyantól, aki igazán közel került hozzám... Olyankor hiába vannak mások, egyedül érzem magam. Fura, és megmagyarázhatatlan dolog, de úgy érzem nem csak én éltem át ilyet. Van, aki érthet.
Nem fogok csöpögni, mert nem akarok. De most csak olyanokat tudnék mondani, hogy mit utálok, mert tönkretesznek dolgokat. Közben nincs bennem utálat, mint már pár hónapja, szeretek élni, szeretek érezni, szeretek mindent meg mindenkit, és csak az írásom tükrözné, hogy igazándiból nem vagyok mindennel kibékülve magam körül. Hogy csak egyet (a legnagyobbat) említsek a dolgok közül: távolság.

Közeleg, nagyon gyorsan közeleg a diagnosztikus vizsga, és még semmit sem készültem. Irodalomból kész van 6 tétel, de még közelsem teljesen. A 16-ból... Bele kéne húzni, van 3 hónap. Úristen... nem, nem fogok belegondolni, mert akkor elkap a pánik, és és és és Á. Szóval higyjétek el nekem, azt ti sem szeretnétek.

Mostanában egyre többet gondolok arra, hogy ideje eldönteni, mivel is szeretnék foglalkozni, mert akkor a hozzá kellő tantárgyakra rá kéne feküdnöm. De igazából még fogalmam sincsen, mert bár gondolkodtam az újságíráson, manapság az nem egy kifizetődő munka. Bár... Azt mondják, a legjobb, ha azt csinálod amit szeretsz. Én szeretek írni, szeretek interjúvolni, szeretek utazni, szeretek ismert emberekkel találkozni, szeretek énekelni (még ha nem is megy...) és sokmindent szeretek csinálni, de semmi olyat, amivel manapság valami megélhetéshez elegendő munkát kapnék, ha csaknem valami csoda folytán én lennék a legkeresettebb a kategóriámban. Bár, a mai ismereteim alapján, minden megtörténhet, és minden amit akarunk, meg is történik, ha eléggé akarjuk. ;)
Őszintén szólva nem görcsölök rá az egészre, mert tudom hogy meg lesz oldódva. Oldva. vagy valami... szóval tudom hogy minden okés lesz. Hejjhejj ennyi ;)

Kezdek fáradni, pedig csak 9 óra, és én úgy 11 körül terveztem lelépni.
Háháháháháháh és hihetetlen hogy neked is Nick jött ki! Háháháháháháháháh. Attól nem félek, hogy te elvennéd tőlem. =D Jó, nem is ő kell... xD Jó, mindegy. :D:D:D:D

Kezdek megint hülyülni, úgyhogy húzok. (=
Remélem jól érzed magad a barátaiddal, bár biztosan. :) Azért... hiányzol. Csak hogy tudd. :) Főleg ide mellém. ily. :)

Pussz mindenki