Összegzés
Életkedv: 55%
Jókedv turbózási anyag segítségével: 87% -->16:15: Lecsökkent 40%ra
Szar nap aránya százalékban: 90% egyenlőre...
Inkább hagyjuk...
Okééé, jókedv lecsökkent: -15% És maradjunk abban hogy megy lefelé...
19:02
Körülbelül negyed6kor elmentem sétálni. Életemben először egyedül. És... Jólesett. Hihetetlenül jól esett. A közelben, körülbelül 2-3 utcával odébb található egy temető. A kezdetektől az volt a célom. Eredetileg végigsétálni szerettem volna, de később ezt az elhatározás megváltoztattam. Mikor odaértem, leültem a szélén. Mármint...úgy kell elképzelni, hogy van a temető és...szal van egy üres része. Ami kicsit olyan mint egy rét. Körülötte vannak a sírkövek. Meg satöbbi... Na mindegy, szóval a szélén, a kerítés alatt leültem. Közben a zene szólt a fülemben... Hihetetlenül jó volt. Egyszerűen...Annyira megnyugodtam.
Elgondolkodtam. Elgondolkodtam mindenen. De legfőképp...az életen. Annyi bukkanója van. És az ember ritkán tudja kikerülni... Legtöbbször felbukunk benne. A felállás pedig nehezen megy. Egyedül pedig ritkán. Elgondolkodtam, vajon akik most ott vannak...Milyen életük volt előtte? Hova kerültek? Vajon...Van e nekik is valami elintézetlen dolog, ami miatt a két világ között ragadtak? És velem mi lesz? Odakerülök? Vagy már másik város? Vagy esetleg el se temetnek...? Lesz egyáltalán, aki eltemessen?
Sok a kérdés... De válasz nincs. Csak ültem ott, és gondolkodtam. Néha elmerültem a zenébe, néha a kezemben szorongatott gyékényvéggel foglalatoskodtam. Annyira megnyugtató érzés volt ott lenni... Körülöttem zöld fű, a nap sugárzik... Kész élmény. Egy ilyen nap után...Jól esett, kifejezetten.
Hiányoznak az emberek. Hiányoznak a megértő barátok. És sajnos hiányzik Ő is... Valaha elmúlik? Nem tudom. De el kell. Nincs jelene, akkor hogy lenne jövője? Betty, felejtsd el... Hitegeted magad álomképekkel. De nem akarsz tőlük szabadulni... Miért? Miért jobb így? Belepusztulsz. El kell engedned. Ő már megtette... Nem érdekled. Tudsz tenni valamit? Nem. De miért nem tudod elhinni... A Remény...az a kibaszott érzés... Mikor pár bíztató mondatocskát kapsz tőle, és a szemed felcsillan. "Talán még jelentek valamit?!" Ugyan... Álomkép. Még mindig egy álomban élsz. A falaid... Szilárdan állnak. Lerombolni? Nem mered. Nincs merszed. És nincs, aki megtenné helyetted. Szépen, gondosan felépítetted, és továbbra is szilárdan áll. Lehet, kaptál már bombákat. Sőt... De kijavítottad a hibákat. És újra falaztál mindent. Miért? Miért nem tudsz elszakadni kicsi álomvilágodból? Miért nem tudsz kilépni a valóságba? Félsz... Rettegsz. Rettegsz, hogy egyedül kell megtenned, hogy senki nem lesz melletted. Rettegsz, hogy egyedül belepusztulsz, hogy szétroncsolódsz. Kapnád a bombákat, és sebezhetővé válnál. Inkább maradsz kicsiny álomvilágodban, tarva magadban a képzelgéseid, és hiszed, hogy ismered az életet...
Körülbelül negyed6kor elmentem sétálni. Életemben először egyedül. És... Jólesett. Hihetetlenül jól esett. A közelben, körülbelül 2-3 utcával odébb található egy temető. A kezdetektől az volt a célom. Eredetileg végigsétálni szerettem volna, de később ezt az elhatározás megváltoztattam. Mikor odaértem, leültem a szélén. Mármint...úgy kell elképzelni, hogy van a temető és...szal van egy üres része. Ami kicsit olyan mint egy rét. Körülötte vannak a sírkövek. Meg satöbbi... Na mindegy, szóval a szélén, a kerítés alatt leültem. Közben a zene szólt a fülemben... Hihetetlenül jó volt. Egyszerűen...Annyira megnyugodtam.
Elgondolkodtam. Elgondolkodtam mindenen. De legfőképp...az életen. Annyi bukkanója van. És az ember ritkán tudja kikerülni... Legtöbbször felbukunk benne. A felállás pedig nehezen megy. Egyedül pedig ritkán. Elgondolkodtam, vajon akik most ott vannak...Milyen életük volt előtte? Hova kerültek? Vajon...Van e nekik is valami elintézetlen dolog, ami miatt a két világ között ragadtak? És velem mi lesz? Odakerülök? Vagy már másik város? Vagy esetleg el se temetnek...? Lesz egyáltalán, aki eltemessen?
Sok a kérdés... De válasz nincs. Csak ültem ott, és gondolkodtam. Néha elmerültem a zenébe, néha a kezemben szorongatott gyékényvéggel foglalatoskodtam. Annyira megnyugtató érzés volt ott lenni... Körülöttem zöld fű, a nap sugárzik... Kész élmény. Egy ilyen nap után...Jól esett, kifejezetten.
Hiányoznak az emberek. Hiányoznak a megértő barátok. És sajnos hiányzik Ő is... Valaha elmúlik? Nem tudom. De el kell. Nincs jelene, akkor hogy lenne jövője? Betty, felejtsd el... Hitegeted magad álomképekkel. De nem akarsz tőlük szabadulni... Miért? Miért jobb így? Belepusztulsz. El kell engedned. Ő már megtette... Nem érdekled. Tudsz tenni valamit? Nem. De miért nem tudod elhinni... A Remény...az a kibaszott érzés... Mikor pár bíztató mondatocskát kapsz tőle, és a szemed felcsillan. "Talán még jelentek valamit?!" Ugyan... Álomkép. Még mindig egy álomban élsz. A falaid... Szilárdan állnak. Lerombolni? Nem mered. Nincs merszed. És nincs, aki megtenné helyetted. Szépen, gondosan felépítetted, és továbbra is szilárdan áll. Lehet, kaptál már bombákat. Sőt... De kijavítottad a hibákat. És újra falaztál mindent. Miért? Miért nem tudsz elszakadni kicsi álomvilágodból? Miért nem tudsz kilépni a valóságba? Félsz... Rettegsz. Rettegsz, hogy egyedül kell megtenned, hogy senki nem lesz melletted. Rettegsz, hogy egyedül belepusztulsz, hogy szétroncsolódsz. Kapnád a bombákat, és sebezhetővé válnál. Inkább maradsz kicsiny álomvilágodban, tarva magadban a képzelgéseid, és hiszed, hogy ismered az életet...
Elnézést kérek mindenkitől a másodikszámban való beszédért/írásért/. Csak így volt jó leírni... Próbálnék összehozni valami közhasznút...elnézést ha nem fog sikerülni. Keresek témát... Felnövés. Tökéletes lesz... De majd holnap. Vagy valamikor... Bocsi. :)
Jajj, amit megígértem h berakok: Fasszopó az összes tanár! by Zoé =)=P
Nah viszjátttttt =) 19:52
Jajj, amit megígértem h berakok: Fasszopó az összes tanár! by Zoé =)=P
Nah viszjátttttt =) 19:52
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.