.:[Happycsaj napjai]:.

 Több, mint egy éve írtam utoljára, pedig annyiszor, de annnnnnyiszor elterveztem, hogy fogok. Akartam, és kellett is volna. Szükségem lett volna rá... Egyszerűen csak, nem akartam csupa butaságot és összevisszaságot írni, mert legtöbbször csupán annyi tellett volna tőlem.

Nem akarok "life update"et nyomni, történt ez, történt az, szakítás, magány, baráttalanság, de ezekkel megbírkózom anélkül is, hogy le kéne írnom. Sokkal másabb gondolatok vannak bennem, amiket úgy érzem tényleg ki kell írnom. Nem véleményért, csak... ha leírom, és megosztom, valahogy sokkal inkább rendeződnek bennem a dolgok. Német barátnőmnek írtam egy majd' 2oldalas ímélt(angolul), kiírtam amit akartam, és az is teljesen jól esett, mostmár csak a reakcióját várom. Lehet elküld majd diliházba, nemtudom. :Đ

Éreztétek már úgy, mintha 2 feletek lenne, amik állandó harcban állnak? Nem a skizofréniára gondolok, ez sokkal inkább... személyiségkettősség, mint tudathasadás. Sőt, nem is személyiség... lélek. Mintha... Két lélek lenne bennem, akik állandó harcban állnak, semmiben sem egyezkednek, az agyam és a testem meg csak a csatatér. Engem szépen lassan leamortizál a harcuk... de nemtudok mit tenni ellenük. De ha egyszerűbb megfogalmazás kell, állandó harcban állok saját magammal. Bármit is csinálok, nem tudok neki sem teljes szívvel örülni, sem teljes szívemből bánni. A rosszban mindig találok jót, és bár mondhatnánk hogy ez jó... De nem, most nem. Nincsenek tiszta érzelmeim. Minden csak bizonytalanság és kétség bennem, nincs teljes öröm, nincs teljes bánat, de kétségbeesés sincs. Üresség van, vagy bizonytalanság. Én vagyok. Csakúgy, vagyok................
Pihenek. Szabadságra ment a lelkem, és itthagyta a testem két hülyének akik marhára nem képesek kompromisszumokra. Vagy csakis arra képesek? De egyik sem tud győzni felettem. Remélem idővel visszatérek énis, elüldözöm ezt a két hülyét, és végre újra minden normális lesz.
Keresem a helyem. A helyem, ebben a hatalmas, haaaatalmaaaaaaas világban. De egyelőre semmi lehetőség a megállapodásra, illetve semmi kilátásom nincs. Minden érdekel, minden felkelti a figyelmem egy időre, aztán csillapodok, és másfelé indulok. De már annyira de annyira elegem van ebből... Helyet akarok, és biztonságot. Bizonyosságot. Bika vagyok, az isten szerelmére, utálom ha kicsúszik a lábam alól a talaj, azt szeretem ha biztosan állhatok egy helyben, semerre sem mozdulva. Márpedig mostanában csak mozdulok, ki mindenki és minden elől...
 

Loneliness makes life more disappontment-free. Trust me.