.:[Happycsaj napjai]:.

Hiányzik 2006. Hiányzik 2006 nyara. Hiányzik a Tokio Hoteles rajongásom kezdetleges korszaka. A tavasz. Azok a hónapok. Azok a barátok, akik akkor... Istenem, mennyire hiányzik. Annyira tudatlan voltam, annyira egy kis...fruska.
Tele voltam életvidámsággal, nevettem ahova csak mentem, minden kis hülyeségen, nem stresszeltem komolyan. Életvidámabbnak mutattam magam. De most így komolyan belegondolva... Az csak a látszat volt. De valahogy mégis hiányzik... Hiszen rengeteg dolgot nem tennék meg, amit amúgy megtettem. Annyira más lenne minden. Annyival boldogabb lennék. Vissza akarok csöppenni, pontosan két évvel ezelőttre. És nem akarom megnézni azt az egyetlen képecskét, ami mindent megváltoztatott... Nagy ívben el akarom kerülni őket. Az egészet. A közös ismerősöket... Nem, én ezt nem akartam. Nem akarom.
"Ősz hajszálak pedig már a fejemen, pedig még gyerek vagyok,és még az is maradok..."
A Nővérkémet akarom. Őt. Hiányzik. Mindig megértett, mindig segített, elnézte a ballépéseim, mert...mert... Hozzá tartozom. Egymáshoz tartozunk... És félek, elvesztettem.

Vissza akarok menni két évvel ezelőttre! Annyi mindent meg akarok változtatni. Vagy legalább az év eleji ballépésem, vagy valami! Nem, nem nem, ez a helyzet most nagyon nem jó. Most nagyon szükségem van valakire. És mindenkit elvesztek. Mindenkit aki fontos. Talán egy ember van még meg... Egyetlen egy. És ő sem úgy mint mások... Ez így nagyon nem jó. Lassan, de biztosan omlok össze.
"Érzed, egyedül vagy, hiába vesznek körbe ezren..."
Nem tudok olvasni. Nem tudok zenét hallgatni. Nem tudok tévézni. Oldalakat nézni.... Semmit. Valahol mindig nála, náluk lyukadok ki.
Where are the hopes, where are the dreams...