Tamy elment. Épp most szállhat le a hévről kb... Mert engem nem engedtek a keletiig. És még most is szarul érzem magam emiatt. Semmi dolgom itthon... Itt ülök a kertben, mindenki elvan. Szal qrvára nem hiányzonék ide... Áhh nem akarom felbaszni az agyam, szal mindegy.
"Elhagynak és nem is vigyáznak, mi az ami itt marad, mi az mi fájhat?! Megannyi vérből megannyi vérbe, ha folynia kellett, miért az enyémnek...?!"
Nem tudom mit érzek most. Nem tudom hogy szomorúság vagy boldogság. Egyszerűen fogalmam sincs. Ráadásul... Azt se, hogy ki hiányzik, esetleg ki iránt mit érzek... A diófa alatt ülök, és pont mikor írtam, rám esett egy dió. Jel? Mi a faszt akarhat jelenteni?! Ezt sem tudom... Valahogy elmondhatatlanul utálom ezt a tudatlanság helyzetét. Bizonytalanság, tudatlanság...Úgy érzem magam, mintha csak most csöppentem volna az életbe, a való világba, és nem tudom ki kicsoda, mi micsoda, semmit...
17:25
Hát kicsit még mindig ilyen bizonytalanságos helyzet van. De már annyira nem durva, szal kibírom x) Nagybátyámék elmentek, unokahugomnak kiírtam Tokio Hotel számokat. Éppen Torrest hallgatok, de a régit, Versus albumot. Az új is kibaszottjó. Ááááááh hihetetlen. Miféle okosságot írjak...? Nem tudom.
Szar az elutasítás. Mindkét szempontból. Szar az embernek elutasítani, mert tudja milyen szar, ha őt utasítják el. Dehát... A szívnek nem parancsolhatunk.
És hát: "Soha ne kérj bocsánatot érzéseid kimutatásáért, mert akkor az igazságért kérsz elnézést." Vagy micsoda... x) Nem tudok mit írni, Nem tudok okosságot írni. Húúúú tegnap este de szar volt... Hót fáradt voltam azt nyűgös meg minden szar. Fürdésnél meg úgy kijött belőlem minden, szarrá bőgtem az agyam. Mire meg kijöttem, már semmi bajom nem volt. x) Szalígy...na mind1.
20:18
Este, és má megin tiszta zavarodott vagyok. Ha most meg kérdeznék tőlem hogy...mittomén, lány vagyok e, még arra se tudnék mit mondani. Gyász ^.^
"Harcolni nem fogok hát, Küzdeni nem tudok már, legyőzni magamat, csak ez az ami vár! Szenvedni fogok talán, álmok várnak ma rám, szeretve álmodom az életem tovább.
Élni nagy adomány, túlélni kis akadály, Majd belehalok, hogyha nem élvezem már. Ha kérdezik az okát, miért maradok tovább, ujjal mutatok majd rád..."
Mit mondhatnék...? Nem tudom. Semmit nem tudok mondani, hát ez van kéremszépen. Én kérek elnézést *.* nah tschüß
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.