Bár én tudnék így írni, bár tudnék egyáltalán verset írni...csak úgy, reflexből, ihletből, mintha magától mozogna a kezem. De nem, nem megy, se verset, se rajzot, se novellát készíteni.
Nincs életkedvem, napok óta nincs, minden elveszi. A nap eleje mindig jó, de a végére egy árva mosolyt nem lehet belőlem kicsikarni. Persze MSNen könnyű mer ott még akkor is röhögést írok ha sírok. Ki veszi észre...senki. Senki, csak aki ismer, és érzi. Nincs ilyen (:
Jósszakát. Már csak 2 nap (:
Így szaladsz karjaimbaKét szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre. Hat éve
Már, hogy először elért
S meghalnék, ha most,
Először, el nem érne.Megint megvertek, kirudaltak,
Megint nem vagyok senki,
Megint fogd meg a kezem,
Hívj, akarj megint
Másoktól elszeretni.Karjaimhoz nincs joga másnak,
Űzhetnek bajba, kínba
S áldottak, kik ezt teszik,
Mert te, asszonyom,
Így szaladsz karjaimba.
Láttalak...Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy, mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt sugtad:
»Édesem, szeretlek!«
Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Gyönyörű vagy most is,
De meg nem igéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor hazudtad
Ezt a szót: »Szeretlek!«
Szeretném ha szeretnénekSem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.Ezért minden: önkinzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
SÍRNI, SÍRNI, SÍRNI
Várni, ha éjfélt üt az óra,
Egy közeledő koporsóra.Nem kérdezni, hogy kit temetnek,
Csengettyűzni a gyász-menetnek.Ezüst sátrak, fekete leplek
Alatt lóbálni egy keresztet.Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben.Zörgő árnyakkal harcra kelni,
Fojtott zsolozsmát énekelni.Hallgatni orgonák búgását,
Síri harangok mély zúgását.Lépni mély, tárt sírokon által
Komor pappal, néma szolgákkal.Remegve, bújva, lesve, lopva
Nézni egy idegen halottra.Fázni holdas, babonás éjen
Tömjén-árban, lihegve mélyen.Tagadni multat, mellet verve,
Megbabonázva, térdepelve.Megbánni mindent. Törve, gyónva
Borulni rá egy koporsóra.Testamentumot, szörnyüt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
R 2008.05.08. 19:38:04
nemtom, már van egy ilyen elképzelésem rólad h milyen vagy :D
és sztem jól eltudnánk beszélgetni
verseket írni meg bárki tud
vkinek könyebben megy, vkinek nehezbben
de ha szerelmes vagy, vagy éppen eltörték a szíved, akk biztos neked is szokott olyan lenni h a gondolatok csak úgy végig folynak
és olyankor, ha akarsz, egy papír és ceruza van a kezedben, akkor könnyedén tudsz írni
lehet h az elején nem sikerül
de ha egyből le írod legméllyebb gondolataidat, akk versbe is ugyanolyan könnyű foglalni