Vele is sikerült elbeszélgetnem ezekről a...változásokról. Megint sokminden világosodott meg előttem.
Figyelnem kellett volna... magamra...megérzésekre...belső hangokra... Mindig ott motoszkált bennem az az érzés, már vagy 1-2hónapja, hogy HOL VAGYOK?
Hova lett az a látszólag életvidám csajszi, aki néha igazán depresszióba esik, de mégis önfeledten örült a legkisebb jónak is? Mert ez mára már eltűnt. Túl komolyan veszem a világot, az életet... Nem tudok örülni egy pillanatnyi jónak se, mert azt nézem, ami mögötte rejlik. Vagy ha valami megváltozik, jó irányba, attól rettegek, hogy mikor esik vissza? Mikor lesz minden ugyanolyan rossz mint régen? Mert nem maradhat így...emberek, ez a valóság! Az ÉLET. Az élet kegyetlen. Minden jóban van valami rossz. Igaz?
"Ha ez maradok aki vagyok, elvesztek mindenkit aki fontos nekem. Mindenkit akinek számítok. Akinek VISZONT számítok. Új barátokat akartam. Csak közben nem foglalkoztam azzal, hogy nekem ott vannak a régiek.az igaz barátok...Hátigen.elbäsztam. Gratulálok Bettina, az életedet szépen ELKÚRTAD.
Folyton azon voltam, hogy új, jó kis baráti körbe kerüljek. Valljuk be...Emo-ba. És talán azzal basztam el, hogy nem foglalkoztam azzal, mennyire hiányoznak a régi idők. Folyton előjött az érzés, de gondoltam majd elmúlik...hisz...méne...
Közben meg.Foglalkoznom kellett volna vele.Hallgatnom kellett volna magamra..."
"Betty neked mennyire fontosak azok az emberek?"Amíg ők nem voltak? Gyűlöltem élő ember lenni. Nem éreztem senkitől, hogy szeretne. Nem kaptam senkitől szeretet. Aztán jöttek ők...és pontosan kimondva
"Mellettük tanultam meg, hogy van értelme annak, hogy élek..."
: visszahoztak az életbe! Igen. Előtte belül már meghaltam. "Éltem" mindennapi életemet, ettem, ittam, beszéltem, jártam, iskolában tanultam, és ennyi. Belülről egy halott nézett rám. Ők pedig feltámasztottak. Hihetetlen ennyi mindenre rájönni... Most...így, írás közben.
"ne csak az esszeddel lásd babámm tisztázd le a szíveddel is és ha ez sikerült sztem az első lépést megtetted"Biztosan vannak másnak is ilyen jó barátai, de én ezentúl mindennél többre becsülöm őket :] Kitartanak mellettem, és ha szükségem van rá, segítenek. Szégenylem, hogy most kellett rájönnöm. De ha úgyvesszük...jobb később, mint soha! :] Felfogtam. és ez a lényeg :]
Köszönöm annak a négyesnek, akikel októberben ismerkedtem meg =] A világ legértékesebb emberei. =] Köszönöm nektek!
Mellettük szeretném megemlíteni a többieket is, hiszen ők is fontosak :] Chri$ta, aki hetedik óta mellettem van...(most leszek 9-es.)
Nővérkém, aki...annyi minden után...mindig. Mindig visszafogadott. Hitt, és talán még hisz bennem.
Lara, aki manapság igazán jó barátom, és akinek a legbölcsebb tanácsai vannak szeleburdisága ellenére is :]
IMÁDOM AZ ÖSSZES BARÁTOM, akik a legnehezebb időkben is, kezelhetetlenségemnél is, mikor az életkedvem a nullán van akkor is... AKIK MINDIG KITARTANAK MELLETTEM!
pusszantok minden olvasót :) Ha olvassa valaki. szijasztok :)
2007.07.29. 8:26
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal