December másodikán találtam azthiszem. Éppen egyik barátnőmmel, Orsyval lógtunk a suliból, utolsó óráról... Illetve orvoshoz elkísértem őt. Ott láttam meg, az SZTK épülete előtt, egy testvérével. Beléjükszerettem... Tudtam hogy anyám kinyír,ha hazaviszem. Hisz van már otthon egy kutya. De képtelen voltam ott hagyni... Ami a fura, hogy eredetileg nem is őt szemeltem ki. De annyira egyformák voltak, hogy összetévesztettem... Végülis észrevettem hogy a másikat szerettem volna, de nem volt kedvem visszamenni. A másikat egy bácsi vitte haza. Ottaniak mesélték, hogy egy autóból rakták ki őket.Szívtelen dög emberek...
Hazahoztam. Belefért a bicajom kosarába. Annyira édes volt... Kis duci is volt. Az SZTK előtt kapott jósok felvágottat, egy néni vett nekik. :) Én meg adogattam. Kis drágám pedig már ott falánk volt...
Itthon az előszobába behoztam, és ott itattam satöbbi. Amíg anyám haza nem jött. Aztán jött a kimagyarázás, mit keres itt a kutya... Persze kicsit ferdítettem. Hisz máshogy nem maradhatott volna itt... Azt mondtam, ahogy jöttem haza, pont előttem rakták ki az autóból, és nem bírtam ott hagyni.
Kinyomtattunk több oldal kutyanevet, és tanulmányoztuk, miket adhatnánk. A maci is megfordult a fejünkben, mert teljesen olyan volt kiskorában, de még nagyban is, mint egy örvös medve. :) Végülis a Lexi név mellett döntöttünk.
Eltelt pár hónap, és meglepetten vettem észre, mennyire megnőtt. De mindig azzal csesztettem, hogy annyira idióta az ábrázata. :) Mert tényleg az volt. Sugárzott belőle hogy...hogy nincs értelem. :)
A másik kutyával megszokták egymást. Igaz, Fruzsi kicsit elnyomva érezte magát egy ideig. (hisz mire Lexi nagy lett, Fruzsi feleakkora.) De utána már játszottak egymással meg minden. Viszont nem lett tanítva. Azt az egyszerű parancsot nem tudta máig se, hogy ül. :) Úgyhogy egy lázadó kis őrült volt. Rohangált, rágcsált, ugatott. Volt időszak, mikor anyám nem bírta... El akartuk valahova ajándékozni. Mert két kutyát etetni... kicsit sok. És anyám minden áron el akarta ajándékozni vagy valami. De végül erre nem került sor...
És most itt vagyunk, 3 halott kutyával a kertben. 2már el van temetve. az egyik az első kutyánk, színtiszta németjuhász, Dorisz. Mérgezésben halt meg. 2003 telén.
A másik a második kutyánk, keverék, anyám hozta haza a gyümölcsösből. Suzy. 2005 tavasza körül hunyt el. Mérgezés...
És most oda kerülhet Lexi is... 2006 telétől, 2007 nyaráig... Kitaláljátok miért? Igen. MÉRGEZÉS. Úgyhogy ma gyásznapom... Este gyertya.
(Fruzsi 2005 őszén került hozzán, és azóta még ittvan. MÉG...)
Hazahoztam. Belefért a bicajom kosarába. Annyira édes volt... Kis duci is volt. Az SZTK előtt kapott jósok felvágottat, egy néni vett nekik. :) Én meg adogattam. Kis drágám pedig már ott falánk volt...
Itthon az előszobába behoztam, és ott itattam satöbbi. Amíg anyám haza nem jött. Aztán jött a kimagyarázás, mit keres itt a kutya... Persze kicsit ferdítettem. Hisz máshogy nem maradhatott volna itt... Azt mondtam, ahogy jöttem haza, pont előttem rakták ki az autóból, és nem bírtam ott hagyni.
Kinyomtattunk több oldal kutyanevet, és tanulmányoztuk, miket adhatnánk. A maci is megfordult a fejünkben, mert teljesen olyan volt kiskorában, de még nagyban is, mint egy örvös medve. :) Végülis a Lexi név mellett döntöttünk.
Eltelt pár hónap, és meglepetten vettem észre, mennyire megnőtt. De mindig azzal csesztettem, hogy annyira idióta az ábrázata. :) Mert tényleg az volt. Sugárzott belőle hogy...hogy nincs értelem. :)
A másik kutyával megszokták egymást. Igaz, Fruzsi kicsit elnyomva érezte magát egy ideig. (hisz mire Lexi nagy lett, Fruzsi feleakkora.) De utána már játszottak egymással meg minden. Viszont nem lett tanítva. Azt az egyszerű parancsot nem tudta máig se, hogy ül. :) Úgyhogy egy lázadó kis őrült volt. Rohangált, rágcsált, ugatott. Volt időszak, mikor anyám nem bírta... El akartuk valahova ajándékozni. Mert két kutyát etetni... kicsit sok. És anyám minden áron el akarta ajándékozni vagy valami. De végül erre nem került sor...
És most itt vagyunk, 3 halott kutyával a kertben. 2már el van temetve. az egyik az első kutyánk, színtiszta németjuhász, Dorisz. Mérgezésben halt meg. 2003 telén.
A másik a második kutyánk, keverék, anyám hozta haza a gyümölcsösből. Suzy. 2005 tavasza körül hunyt el. Mérgezés...
És most oda kerülhet Lexi is... 2006 telétől, 2007 nyaráig... Kitaláljátok miért? Igen. MÉRGEZÉS. Úgyhogy ma gyásznapom... Este gyertya.
(Fruzsi 2005 őszén került hozzán, és azóta még ittvan. MÉG...)
Sajnálom, de ennyi a mai szösszenet. nem bírok mást írni. Sajnálom. Sziasztok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.